Mint azt mindannyian tudjuk, '94-ben Tupac-ot öt lövéssel terítették le a New York-i Quad Recording Studios épületének előcsarnokában. A történteket nem is tudná más jobban bemutatni, mint maga a sértett, 2Pac: (VIBE - interview részlet)
 

Riporter: Vissza tudna emlékezni arra az estére, amikor a Times Square-en lévő Quad Recording Studios épületében megtámadták?

Tupac: A lövöldözés estéjére? Persze. Ron G, az egyik New York-i DJ szólt, hogy az egyik mixalbumára fel kéne énekelni egy számot. Mondtam neki, hogy oké a dolog, megcsinálom neki ingyen. Szóval elmentünk hozzá Stretch-csel és még jó pár haverommal. Miután kitaláltuk a számot, kaptam egy papírt egy Booker nevezetű pasastól, amin az állt, hogy ez a szám Little Shawn's Records-nál fog megjelenni. Úgy láttam, ki akarnak használni, így aztán mondtam nekik, hogy adjanak 7 ezret, s felrappelem a számot. Azt modta: "Megvan a pénz, gyere!" Kis szünetet
tartottam, szereztem egy kis füvet. Erre rögtön megkeresett, s kérdezgette, hogy miért nem megyek, miért gondoltam meg magam? Erre mondtam neki:  "Nyugi öreg! Mondtam már, hogy megcsinálom, kitartás!"

Riporter: Ismerte ezt az embert?

Tupac: Találkoztam már vele párszor. Most próbált mindent hivatalosan elintézni, de úgy voltam vele, teszek nekik egy szivességet. De amikor visszahívtam megbeszélni a teendőket, azt mondta nics meg a pénz. Erre azt mondtam: "Ha nincs pénz, nem megyek." Majd kicsivel később visszahívott: "Nemsokára felhívom Andre Harrel-t (az Uptown Entertainment elnöke)
megbizonyosodni arról, hogy megkapod a pénzt, de ha nemet mond, én akkor  is kifizetem saját zsebből!" Erre én: "Rendben, úton vagyok." Amikor odaértünk, valaki a stúdióból lekiabált. Little Caesar volt az, Biggie csapatából, aki nagy spanom. Amikor megláttam őt, a nyugatalanságom az üzlettel kapcsolatban megszűnt.

Riporter: Ezután ugyebár bementek...

Tupac: Nagyon ideges voltam, mert ez a pasas ismert olyanokat, akikkel nekem gondjaim
vannak. Nigel bemutatott Booker-nek. Mindenki tudta, hogy pénzhíján vagyok. Az összes fellépésemet visszamondták, az összes bevételem a lemezekből ment az ügyvédeknek, s a filmekért kapott pénzeim meg a családnak. Úgy voltam vele: megcsinálom ezt a dolgot, fizessenek ki, és kész.

Riporter: Ki ez a Nigel?

Tupac: Sokat lógtunk együtt még New York-ban, a Túl a palánkon (Above the rim) c. film
fogatásán, odajött hozzám, s azt mondta: "Gondodat viselem majd, hisz' nem kéne megint, hogy valami szarba kerülj". 

Riporter: Nigel igazi neve véletlenül nem Trevor?

Tupac: De. Így van. Mindkét nevét használja. A Nigel egy kitalált név. Mint mondtam, vele lógtam sokat, s megkedveltem. Eddig mindíg melegítőkben és vászoncipőkben járkáltam, de ő elvitt vásárolni. Ekkor vettem a Rolex-emet és az összes ékszeremet. Nekik köszönhetően sokkal meggondoltabb, megfontoltabb lettem. Továbbá bemutattak engem az összes Brooklyn-i gengszternek is. Egyszer találkoztam a családjával is, Nigel gyerekének szülinapi zsúrján. Megkedveltem ezt az embert. A végén mondtam neki, hogy szeretném, ha benne lenne a filmben (Túl a palánkon), de nem akart szerepelni. Ez ki is akasztott, hisz nem ismerek egyetlen egy feketét sem, aki nem szeretne szerepelni egy filmben.

Riporter: Most konkrétan vissza tudna emlékezni a lövöldözés estéjére? Ki volt akkor magával?

Tupac: A spanommal, Strecth-csel, az ő haverjával Fred-del és az unokatesóm barátjával, Zayd-del. Nem a testőreimmel, amúgy meg nincs egy testőröm sem. Odamentünk a stúdióhoz,
s kint ült egy pasas katonai ruhában, a sapkája betakarta a fél fejét. Amikor az ajtóhoz mentünk, nem nézett fel. Nem találkoztam még olyan feketével, aki tudomást sem vesz rólam és fel sem ismer. De az az ember csak nézett, hogy ki is vagyok, aztán visszahajotta a fejét. Nem is gondoltam, hogy történni fog valami ezzel az emberrel az előcsarnokban nem is olyan soká. Amíg vártuk, hogy sípoljon egyik biztonsági ajtó, láttam még egy másik pasast, aki egy asztalnál ült és újságot olvasott. Ő sem nézett fel.

Riporter: Mind a ketten feketék voltak?

Tupac: Fekete, 30 körüliek. Először azt hittem, hogy ezek a fickók Biggie biztonsági emberei, mert láttam, hogy mind a ketten Brooklyn-iak, legaálabbis a ruhájuk erről árulkodott. De várjunk csak egy percet! Biggie spanjai kedvelnek engem, akkor ezek itt miért nem néztek fel? Megnyomtam a lift gombját, megfordultam, és feltűnt az a két pasas két megegyező 9mm-es fegyverrel a kezükben. "Ne mozduljon senki! Mindenki a földre!" Mi a francot kéne most csinálnom - gondoltam? Azt hittem, Stretch előveszi a stukkerét és szétlövi mindegyiket. Sokkal nagyobb volt a támadóknál. Azt hittem eddig, ha a feketék ki akarnak rabolni valakit, először a legnagyobbat intézik el. De ezek nem értek Stretch-hez egy újjal sem, egyenesen felém jöttek. Mindenki elvágta magát a földön, feküdtek ott, mint egy krumpliszsák. De én csak álltam ott lemeredve. Annyira bátor voltam, vagy nem is tudom micsoda, de csak álltam ott, s nem tudtam lefeküdni a földre. Megmotoztak, s mondták, hogy vegyem le az ékszereimet. Hülye lettem volna levenni őket! A világosabb bőrű rám, a pasi az újsággal meg Stretch-re szegezte a fegyvert, aki azt mondta a másiknak: "Basszd meg! Lődd le azt a köcsögöt!" Na ekkor szartam be igazán, mert a fickó egyenesen a hasamhoz tartotta a fegyvert. Csak a beleimre tudtam gondolni. Megpróbáltam tőle egy hirtelen mozdulattal elvenni a
fegyvert. Ekkor ő lőtt, de a stukkert sikerült ellöknöm a hasamtól. Most kaptam az első lövést. Úgy éreztem lábamat találta el. Nem tudtam, hogy a herémet találta el. A földre kerültem. Csak az járt a fejemben: "Pac, tettesd, hogy meghaltál." Nem jött be. Elkezdtek ütni, rúgni. Egyszer sem mondtam: "Oh, ne lőjj!" Végig csendben voltam. Végig csukva tartottam a szemem, de reszkettem. És akkor valami keményet éreztem a tarkómon, valami igazán keményet, hideget. A fejemet a padlóra szorították, és aztán semmi... Nagy fehérség. Csak a fehéret láttam mindenhol. Nem hallottam és nem éreztem semmit. Mondom eszméletlen vagyok. De nem! Eszméletemnél voltam. És megint éreztem, megint hallottam és láttam. Eszméletemhez térítettek. És újból elkezdték, újból nem hallottam semmit. Megint minden fehér lett. Továbbra is ütlegeltek. S akkor újból hallottam, láttam. Tudtam, megint eszméletemnél vagyok.

Riporter: Hallotta a neveiket?

Tupac: Nem. Nem. De ők ismertek engem. Különben soha nem motoztak volna meg. Olyan volt, mintha mérgesek lennének rám. Éreztem ahogy megütnek, ahogy rugdosnak, ahogy megtaposnak. De senki mást nem bántottak. Teljes erőből ütöttek, rúgtak. El is vesztettem az eszméletemet.
Nem éreztem semmit. Se azt, hogy vérzik a fejem, se semmit. Az egyetlen dolog, amit éreztem, az a hasam volt, ami borzasztóan fájt. A testvérem barátja felém fordult és azt mondta: "Hé! Rendben vagy?" Én erre: "Ja,jól elintéztek!" Fred is mondta, hogy megsebesült. A golyótól, ami átment a lábamon. Aztán feláltam, odamentem az ajtóhoz, s akkor megláttam a kibaszott rendőrautót. "Oh, jönnek a zsaruk, és meg nem mentem fel az emeletre." Beszálltunk a liftbe, irány az emelet. Bicegtem, meg minden, de nem éreztem semmit. Elzsibbadt. Amikor felértünk, körülnéztem, s megijedtem.

Riporter: Miért?

Tupac: Mert ott volt Andre Harrel, Puffy, Biggie és legalább 40 másik feka. Mindegyik tele ékszerekkel. Jóval többel, mint amennyi rajtam volt. Megláttam Booker-t, olyan meglepett pofával állt ott, mint aki nem tudja hogy mi a fenét keresek ott.

Riporter: Miért?

Tupac: Megnyomtam a csengőt, s szóltam neki, hogy megyek fel hozzá. Amikor Little Shawn meglátott, kiborult és elkezdett sírni. Kérdeztem, hogy miért? Csak sírt megállás nélkül. "Oh, Istenem! Pac, le kell ülnöd!" Furcsa érzésem volt. "Miért akarják, hogy üljek le?"

Riporter: Mert öt golyót kapott.

Tupac: Nem tudtam, hogy a fejemen is ért találat. Nem éreztem semmit. Megnéztem az alsógatyámat, láttam a puskaport és a lyukat a Karl Kani gatyámon. Nem akartam lehúzni és megnézni, hogy a farkam még mindig a helyén van-e. Csak néztem a lyukat, s mondtam: "Oh, a picsába, tekerjetek egy kis füvet!" Felhívtam a barátnőmet: "Figyelj! Épp most lőttek meg. Hívd fel az anyámat és mond el neki is." Senki sem jött oda hozzám. Megfigyeltem, hoy senki sem néz rám, még Andre Harrell sem. Pedig az elmúlt pár napban együtt vacsoráztunk. Meghívott párszor, s azt mondta,hogy lenne munkája számomra. Puffy is ott állt mögöttem. Ismert engem, ismerte a Biggie és köztem lévő kapcsolatot, tisztában volt az ő felbukkanása előtti együttműködésünkkel.

Riporter: Szóval az emberek látták, hogy maga vérzik?

Tupac: Elkezdték mondogatni: "A fejed! Vérzik a fejed!" Én csak azt hittem, ez az az ütés, amit a pisztollyal adtak. És akkor megjöttek a mentők és a rendőrök. Az első rendőr, akit megláttam, az volt, aki a nemi erőszak vádjánál letartóztatott. Félig mosolygó arccal a golyóimra nézett, majd megszólalt: "Mi a pálya Tupac? Hogy ityeg?"
Amikor bevittek a Bellevue Kórházba, az orvos reakciója: "Oh, Istenem!" Én meg: "Mi van?  Mi van?" Hallottam, amint azt mondja a többi orvosnak: "Ezt nézzétek! Itt lőporos a nadrágja!"
Aztán a fejemről beszéltek. "Itt ment be, és itt jött ki." Amikor kimondta ezeket, tényleg  éreztem a lyukakat a fejemen. "Óh Istenem! Érzem a golyó ütötte sebeket!" Ezek miatt voltak azok az áramszünetek. Mondtam: "Óh, a picsába! Fejbelőttek!" Erre az orvosok:
"Maga nem is tudja, mekkora szerencséje volt. Öt lövést kapott." Megdöbbentem. Nem akartam elhinni. Csak az első lövésre emlékeztem, aztán minden elfehéredett.

Riporter: Volt olyan pillanat, amikor azt hitte, hogy meg fog halni?

Tupac: Nem. Fohászkodtam Istenhez. Éreztem, az Isten vigyáz rám...